Pósfai Zsuzsi
Film: Lucien Hervé: kényszer szülte fotográfus (Gerrit Messiaen, 2013, 55’)
Március 7., péntek – 19:00
A Lucien Hervé-ről készült dokumentumfilm egymásba szövődő szálakon ismerteti a magyar származású francia fotós élettörténetét, politikai állásfoglalását, művészeti alkotásait. Az interjúrészletekből a végén kerek történet áll össze a századelő budapesti zsidó nagypolgári miliőjétől a rendszerváltás utáni Budapest lázadó ellenkultúrájáig. Az 1920-as évek Budapestjén nevelkedő Elkán Lászlót özvegy, nagypolgári származású édesanyja egyedül neveli, aki megtiltja fiának a szegényebb szomszédokkal való érintkezést. A fiatal Elkánt felháborítják a szélsőséges osztálykülönbségek, és saját társadalmi osztálya normái ellen ott lázad, ahol tud. Tizenévesen kapcsolatba kerül Kassák Munka-körével, és mindennapos résztvevője a munkások birkózó-mérkőzéseinek. Az első numerus clausus törvény idején Bécsbe emigrál, ahonnan 1929-ben továbbutazik Párizsba. Párizsban a Francia Kommunista Párt és a hozzá kapcsolódó szakszervezet tagjaként sztrájkokat, tüntetéseket szervez. A második világháború alatt fogságba esik, majd menekülése után a francia Ellenállás grenoble-i csoportjához csatlakozik. A háború után válik hivatásos fotóssá. 1949-ben Marseille-be megy, ahol egy nap alatt több száz képet készít Le Corbusier híres lakóépületéről. A sorozat után Le Corbusier felkéri, hogy hivatalos fotósa legyen, mert, mint írja, Hervé „látja az építészetet”.
Lucien Hervé építészeti fotográfiájának célja, hogy megértse az építészet lényegét. Az önmaga számára megszabott stílussal célja a festői jelleg, az esztétizálás kiiktatása; „kevéssel a lehető legtöbbet kifejezni”, sohasem többet mondani a szükségesnél, levágni a felesleget. Fotóival az építészet forradalmi kora előtt tiszteleg, melynek célja városaink élhetőbbé tétele, meghatározó elemei pedig a nap, a tér és a fák. Képei ennek megfelelően a modernista építészet humanista, letisztult voltát jelenítik meg. A film végén a fotós fiával, Rodolf Hervé-vel visszatérünk Budapestre, a rendszerváltás körüli underground művészeti szcénába. Rodolf is lázad, bár lázadása merőben más, mint apjáé volt – munkái radikálisan elvetik az apja által elsőként képviselt elvet, a fegyelmet.
A film az építészeti fotográfia által felvetett technikai és elvi kérdéseket a fotós élettörténetével ötvözi. Ezt annak ellenére mondhatjuk, hogy a modernista építészet fényképészete és a társadalmi egyenlőség melletti politikai elköteleződés közötti kapcsolat egy-két utaláson kívül nincs explicitté téve a filmben. Illetve annak ellenére is, hogy Hervé szerint csupán a véletlen és a szükség tette azzá, ami lett; az élet helyette hozta meg a döntéseket. Innen a film címe is: Lucien Hervé – Photographe, malgré lui – Úgy alakult, hogy fotós lett.